Az út, ami megváltoztat (Pere-Sajókaza, 16/12/18)

16 évesen elég kevés rálátása lehet egy fiúnak az ország helyzetére. Gondolná a laikus. Ez az első Adománytaxi utam óta nem így van. Önkéntesként nagyon izgultam, hogy milyen lesz az első út, tele voltam kérdésekkel, amit az úton és a falukban megválaszoltam magamnak.

Pere: csend. Füst és köd gomolyog. Áll minden, nincsen forgalom, se semmi ami a nyugalmat megtörhetné. Az utcán legalább is. A családoknál nehezebb a helyzet. A szegénység, amiben élnek nem hagy nyugodalmat. Az a kevés fa, amivel be kell érniük, nem tartja őket biztonságban. Ekkor jövünk mi, az Adománytaxi. A ruhákat hamar elkapkodták, ám de fegyelmezett, jól beosztott program szerint. Mindenki megtalálta ami kellett neki.

Pere egy különleges falu. A közösség megformálására nagy hangsúlyt fektetnek. Ami viszont még ennél is nagyobb szót érdemel, a hátrányos helyzetű gyerekek oktatása illetve felzárkóztatása. Mentor-mentorált rendszerben tanulnak, a mentor tartja a kapcsolatot az osztályfőnökkel, a szülőkkel és a gyerekkel. A javuló tendenciák biztató jelek a jövő számára. Ezt a felzárkóztató rendszert, elég nehéz fenntartani, ezért jött létre az Indahouse Egyesület , ami egy tanodából, egy vendégházból és egy falusétából áll, aminek a bevételeit forgatják vissza a tanulásba.

Sajókazára este érkeztünk, sötétben. Az adományokat szint úgy lepakoltuk, a Buddha “főhadiszálláson”. Bébiételt is hoztunk, jól látszott, hogy nagy szükség van rá. Ezután tértünk át, az ő általuk fenntartott Dr. Ámbédkár Gimnáziumba. Itt egy sajátos rendszerben tanulnak, ami nagyon hatásos. Egyértelműen kedvező a gyerekek számára, akikegyébként mélyszegénységben a helyi telepe. Sokan leérettségiznek itt, ami nagy szó, sőt, tovább tanulásra is volt több példa.

Rendkívül élveztem az utat, remélem lesz még részem benne.

Köszönök mindent Tominak, és a csapatnak.

(Egy diák, aki most jól érzi magát, hogy segített másokon. Légy olyan mint Zsolti ☺

Markó Zsolt, 2016.12.18. Pere