“Ne pazarolj, máshol éheznek” (Rakaca, 17/10/29)

Alíz (19)

“Ne pazarolj, máshol éheznek”, hangzik otthon nap, mint nap a már lassan súlyát vesztett mondás. Azt hiszem, az ember tényleg csak akkor döbben rá, hogy alig pár száz kilométerre tőle ez a valóság, ha saját maga tapasztalja meg. Hajlamosak vagyunk, főleg magamból kiindulva, budapestiként úgy élni az életünket, hogy közben nem foglalkozunk csak a saját gondjainkkal. ““Ne pazarolj, máshol éheznek” (Rakaca, 17/10/29)” bővebben

Teréz anya bemondta a frankót (Nógrádszakál-Rimóc, 17/09/30)

Az Adománytaxi két nógrádi településre vitte el a Helónyúzt – Rimócra és Nógrádszakálra. Sok gyerekkel beszélgettünk és a helyi gyerekházak (olyan játékos foglalkoztatók, ahova a bölcsis korú gyerekek szülővel együtt mennek) munkatársai elvittek minket a két település legszegényebb családjaihoz is. Elszomorító, sokkoló, de szép és megható is volt, amit láttam, hallottam.

“Teréz anya bemondta a frankót (Nógrádszakál-Rimóc, 17/09/30)” bővebben

Ahol egy játszótér az álom (17/06/25, Mizserfa)

2017. június 25-én, vasárnap Nógrád megye egyik eldugott, s sajnos mára elfelejtett, volt bányászfalucskájába látogatott el az Adománytaxi. 1993-ig bányásztak a környéken barnakőszenet. “A Mátra északi nyúlványának egyik völgykatlanában helyezkedik el ez a település. Öreg házai a régi családok mindennapos gondjait rejtik falaik közé.” – írta az 1964/65-ös tanévben (az akkor még kisiskolás) Erzsike néni lakóhelyéről egy iskolai feladatként. Akkor még volt Mizserfán iskola.

“Ahol egy játszótér az álom (17/06/25, Mizserfa)” bővebben

22.480 Ft (Lucfalva, 17/05/06)

Az Adománytaxi vasárnap  Lucfalvára látogatott, hogy összegyűjtött ruha, élelmiszer, játék és egyéb adományokat a térségben lévő rászorulóknak elvigyük. Helyi partnerünknek, a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetségének segítségével a leszállított adományok több mint felét sikerült szétosztani pár óra leforgása alatt – a maradék adományokat meg később Bátonyterenyére szállítottuk, ahonnan majd később kerülnek kiosztásra.
“22.480 Ft (Lucfalva, 17/05/06)” bővebben

Lyukas zokni, jobbikos cigányok, tyúkok és trambulin (Bátonyterenye, 17/03/10)

Ha az ember, vagy legalábbis én, felfedez valami jó dolgot, arra gondol, miért nem tette korábban. Arra, hogy jaj, ezt én miért csak most kezdem el? Na, így voltam tegnap az Adománytaxival.

A később zseniálisan emlékezetessé váló szombati nap kicsit nehézkesen indult. Én korábban voltam ott a megbeszélt helyszínen, sokan viszont bizonyos félreértések miatt jóval később futottak be, de sebaj, mint megtudtuk, ma sokkal közelebbi helyre megyünk, mint általában, amikor nem másfél, hanem három órát autózik a csapat és nem fél nyolckor, hanem reggel hatkor van a találkozó. “Lyukas zokni, jobbikos cigányok, tyúkok és trambulin (Bátonyterenye, 17/03/10)” bővebben

Nemes-Jeles Veronika: “Ne menjetek el, olyan jó a buli!” (Szepsi, 17/01/22)

Vasárnap 900 embernek vittünk adományt,olyan körülmények fogadtak, amelyekre bár próbáltunk, de nem lehet eléggé felkészülni. Most találkoztunk először a harmadik világgal.

“Távlatok nyíltak a szepsi gyerekek számára. Eddig nem tudták elképzelni, hogy ők ennyi ember számára fontosak Budapesten. Most megtapasztalták.” – Derdák Tibor

Vasárnap Horn Tomi barátommal és az Ő csodás Adománytaxijának önkénteseivel egy Szepsi (ez egy kis település a magyar-szlovák határnál) melletti nyomortelepen jártunk, ahol magyar anyanyelvű romák élnek, közel ezren – Nekik vittünk egy teherautónyi, a budapesti önkéntes adományozók által összeadott meleg ruhát, játékot, élelmiszert. A hajnali Újlipótváros ébredező fényei mellett pakoltuk be halkan a sok babaruhát, kabátot, kis biciklit.

“Nemes-Jeles Veronika: “Ne menjetek el, olyan jó a buli!” (Szepsi, 17/01/22)” bővebben

Lassan éjfél, mostanáig írtam (Bódvalenke-Ózd, 16/11/20)

Izgatottan vágtam neki a mai napnak, hetek óta terveztük ezt az utazást. Mármint az „Adománytaxi” csapata és én. Mivel a csapatból többen vettek már részt hasonló „akcióban”, kicsit frusztrált voltam, ma hajnali 5:45-kor, amikor megérkeztem a Radnóti Miklós utcai raktár elé. Merthogy én ma utaztam velük, és a sok-sok zsák összegyűjtött adománnyal vidékre először. “Lassan éjfél, mostanáig írtam (Bódvalenke-Ózd, 16/11/20)” bővebben

Szinte, mint egy nyaraláson (16/09/26 – Alsószentmárton, Nagytótfalu)

Fura volt tegnap este a budapesti utcákon sétálni a meseszerű falvak után, ahol az Adománytaxi szervezésében jártunk. Ez a kis házas, pázsitos vidék Pécstől délre, közvetlenül a horvát határ mellett terül el. Csapatunk válogatottan jófej, nyitott, kedves, mosolygós, segítőkész emberekből verődött össze. Legtöbbükkel akkor találkoztam először, vagy másodszorra, mégis elsőre családias hangulat vett körül. Első állomásunk Alsószentmárton volt. A család, aki fogadott, és elraktározta a tömött teherautónyi ruhát, cipőt, bútorokat a másnapi szétosztásig, egy pesti ismerősnek a barátja.
“Szinte, mint egy nyaraláson (16/09/26 – Alsószentmárton, Nagytótfalu)” bővebben