“Ki ha nem mi?” (Bátonyterenye-Mátraverebély, 17/12/10)

Testközelből tapasztalni számos mélyszegénységben élő magyar életkörülményeit sokkoló volt. A családlátogatás érintett meg leginkább. Az öt gyereket nevelő nagymamát a hétköznapi hősök listájának elejére sorolnám, ugyanígy a tizenegy gyerekes anyukát, aki ilyen lehetetlen körülmények között is igyekezni látszik, hogy rendesen nevelje fel a gyerekeit.
Az adományvásáron megdöbbentett mekkora harcok folytak egy-egy ruhadarabért, míg sokunk a Tanoda felső szintjén rajzolt és beszélgetett a gyerekekkel. Rendkívül hasznosnak bizonyultak ezek az interakciók: Amíg egyedül újságban, és blogokon olvas ilyenről az ember, addig igazából csak a valóság kéregburokját kapargatja. Még így is, hogy nekünk lehetőségünk volt néhány órára személyesen tapasztalni egy keveset ebből a nyomorból, mi is csak a dolgok legtetejét láttuk. Hiszen a nagyegész megismeréséhez nem egy nap szükséges. Arra viszont pont elegendő, hogy elindítsa néhányunkban a tenni akarást. Arra szeretnék buzdítani mindenkit, hogy segítsen, ahol tud. Mi nem tudjuk, milyen télen, mínusz tízfokban tűzifa nélkül maradni: mert nekünk nincs szükségünk rá. Nekik viszont igen. Ki ha nem mi?

Köszönjük a kisbusz felajánlást a MAZSIHISZ-nek!