A kázsmárki csodaember (16/06/04 – Kázsmárk)

Bódvalenkei utunk után 42 nappal tegnap két mikrobusszal indultunk Kázsmárkra, egy 1000 fős borsodi településre a szikszói járásban. Barátságos fogadtatásban volt részünk, nagyon vártak minket. Ahhoz képest, hogy az esőzések miatt veszélybe került utunk, egész nap hét ágra sütött a nap, így ideális körülmények vártak minket. Nem csak magyar, de európai szemüveggel nézve is egy lenyűgöző óvodába csöppentünk. Az 1982-ben, eredetileg istállónak épült, majd uniós forrásból felújított épület jól felszerelt, igényes, környezetbarát termei jól szimbolizálták a falu közösségi életét.A helyszínen a Csereháti Önkéntes Katasztrófa Csapat (az ország egyetlen romákból álló katasztrófavédelmi csapata) és a Kázsmárki Vesd Bele Magad szociális szövetkezet tagjai már reggel óta dolgoztak az óvoda udvarának rendbe tételének, mi később csatlakoztunk hozzájuk kis kerti munkára. A nem mindennapi falusi pizza ebéd után következett az adományok kiosztása, amely előre meg volt hirdetve, így az asszonyok hamar gyülekezni kezdtek. Most először volt módunk teljes egészében jelen lenni a kiosztáskor, amely viszonylag békésen zajlott, ennek ellenére megint tanultunk újat. A helyi civil szervezetek négy nyomtatót -, az óvoda egy zsák társasjátékot és több zsák plüss állatot,- illetve a szomszéd falu (Léh) idősek otthona egy nagy TV-t is kapott ajándékba. Miután a ruhák, cipők, ágyneműk, kiegészítők elkeltek, a helyi civil szervezet vezetője, Balogh Tibor otthonába is ellátogattunk, ahol 6 szakmája egyikének termését, egy gyönyörű cserépkályhát is megtekinthettünk. Napunkat körbeülve, értékeléssel, beszélgetéssel zártuk. Kázsmárk relatíve él, talán fejlődik is, ugyanakkor a cigánytelep embertelen körülményeit a gondosan felépített betonfal sem takarhatja. Most kevesebb rémtörténetet és tragikus statisztikát hallottunk, ez az utunk inkább a közösségről szólt. Így telt a Nemzeti Együttműködés Napja az Adománytaxinak Kázsmárkon.