Kácsor Zsolt: Manci mama és a gyerekek

“Manci mama hajnal négykor kel, a kályhából kikaparja az éjjeli hamut, megrakja papírbrikettel, aztán kávét főz, megissza, de állva, mert siet: kelteni kell a gyerekeket. Öt gyereket nevel, a legnagyobb tizenhat éves, a legkisebb nyolc, mindannyian iskolába járnak, el kell készülniük reggel hét órára, hogy időre beérjenek. Manci mama a gyerekeknek reggelente teát főz, és megken egy-egy zsíros kenyeret, de vékonyan, hogy a zsír sokáig kitartson.”

Tovább

Az Adománytaxi és a szegénység szaga (2017. december 14.)

„Kedves Mikulás! Mikulás, én nagyon jó kislány voltam! Szeptemberbe el keztem az iskolát. nagyon sokat tanulok és nagyon jó lány vagyok az iskolába. Nagyon szeretem a szüleimet és tesóimat. Nagyon szeretek a tanodába járni. ot is szoktam tanulni és jácani. Szeretnék kapni egy karácsony fát. meg babát meg játékokat mikulás ra.”

Tovább

Magukra hagyott tanodákba látogatott a Tanítanék az Adománytaxival (Kettős Mérce, 2017. október 15.)

“Az Adománytaxi sokkal többről szól, mint hogy a „boldog pestiek” feleslegessé vált holmijait odaszállítják, ahol azokra még szükség van. Legalább ennyire fontos, hogy az egyre jobban szervezett adományosztás során a hátrányos helyzetű embereket segítő civil szervezetek, a segítő és a nehéz körülmények között élő fiatalok kapcsolatba kerüljenek egymással.”
Tovább

Szepsi nyomortelepén járt az Adománytaxi (Szepsi TV, 2017. január 22.)

Ahol néhány használt ruha is sokat számít (Femina, 2016. június 22.)

“Az út során az adományszállító különítmény mesélt a korábbi falvakról, és arról is, hogy nem akarnak megállni most. Tamás azt mondja, amit jelenleg csinálnak, az tüneti kezelés, és ennél sokkal többet szeretnének, elsősorban egy hálózatot a támogatott falvak és Budapest között, állandó kapcsolatot, és nemcsak ruhákat, játékokat vinni, hanem tudást is, amiből hosszú távon profitálhatnának az itt élők. Szeretnének fiatalokat bevonni az önkéntességbe, megmutatni nekik, hogy segíteni egyáltalán nem nehéz.”

Tovább

Saját, vetett ágyban alszanak a gyerekek (Nők Lapja Café, 2016. május 4.)

“Márciusban Tiszaburán jártam az Adománytaxival, akkor dolgozni mentem. A településen 3000 ember él nyomorban, elképesztő állapotok vannak. Nehéz elmenni az ilyen életek, sorsok mellett egy puszta vállrándítással. Napokkal később gyűjtésbe kezdtem, de tudtam, mindenkinek nem segíthetünk, mert az lehetetlen. Így egyetlen családra fókuszáltam, hátha az ő életük megváltozhat.”
Tovább

Az Adománytaxi háztól házig megy (European Youth Portal, 2016. április 1.)

“Nem azért megyünk házhoz, mert mindenkinek feltétlenül szállításra lenne szüksége, sokaknak van autójuk, de nincs idejük eljuttatni az adományokat a rászorulóknak, vagy nincs kellő információjuk arról, hogy hova vihetnék, vagy csak bizonytalanok. Az Adománytaxi hatékonyságának receptje, hogy egy kijelölt napon gyűjtünk be minden felajánlást. A befolyt címeket rendszerezve járjuk körbe Budapestet, így nyugodtan lehet jelentkezni akár 2-3 zacskó adománnyal is, nincs alsó határ. Nyilván, ha nagyon kiesik egy cím és gazdaságtalannak ítéljük meg, két pár cipőért nem megyünk el.”
Tovább

Éhezés és nyomor – Tiszaburán az Adománytaxival (Nők Lapja Café, 2016. március 16.)

Budapesttől mindössze 2 óra autóval Tiszabura, de a megszokott környezetünkhöz képest fényévekre van. Szegénység, éhező gyerekek, nyomor. Sokan elképzelni sem tudják, hogy a mélyszegénységben élő családok milyen körülmények között tengődnek. Ruhát, tévét és számítógépet vitt az Adománytaxi erre a településre. Egy nem túl vidám riport következik.”
Tovább

A migránsválság szülte az ötletet (Hirado.hu, 2016. március 5.)

“Olyanok is adakoznak így, akik egyébként nem feltétlenül vennének részt karitatív tevékenységben, másrészt megoldást jelent az örök problémára, hogy hova tegyük-adjuk-vigyük a megunt, felesleges, nem használt ruhákat, háztartási felszerelést”
Tovább

Itt kaphat segítséget! (Budapester Zeitung, 2016. február 10.)

„Der Gedanke zum Spendentaxi kam mir schon im Sommer während der Flüchtlingskrise“, erklärt Tamás Horn. Ihn ließ der Gedanke nicht los, wie viele Spenden allein in Budapest nicht ins Hilfssystem gelangen, weil die Menschen sie einfach nicht transportieren können oder wollen. Doch auch hier gibt es mittlerweile Abhilfe.”
Tovább