Horn Tamás / alapító igazgató

2010-ben végeztem az ELTE-n szociológusként, azóta leginkább informális oktatással, önkéntességgel foglalkozom különböző programok és civil szervezetek képviseletében (Taglit Birthright, Tikkun Olam Program, Snétberger Zenei Tehetség Központ, Közös Nevező Program, Haver Alapítvány) Sok közegben és pozícióban megfordultam már, műsorvezető, fotóriporter, animátor, riksa-sofőr is voltam. Gyerekkorom óta  sportolok, tíz évig versenyszerű rúdugró voltam.  Mindig is zavartak az egyenlőtlenségek, talán ez lehet a gyökere az Adománytaxi ötletének, a hidak építésének vágya, az egyensúly megteremtésének igénye. Vezetőként arra törekszem, hogy munkánk által minél többen élhessék át az önkéntesség, a párbeszéd és a közösséghez tartozás örömét, illetve esélyt adhassunk a szegénység leküzdésében  a periférián élőknek.

Bass László / kuratóriumi tag

Szociológus vagyok, az ELTE Társadalomtudományi karán tanítok. Kutatási témám a szegénység, ezen belül is a gyerekszegénység: 2004-2011 között az MTA Gyerekszegénység Elleni programjának munkatársa voltam. Civilként a Gyerekesély Egyesület alelnöke vagyok, ezen belül a szegénységben élő emberekkel kapcsolatos sztereotípiák csökkentésével foglalkozom, amihez játékos, interaktív módszerek kifejlesztésével kísérletezem. (Sociopoly)

Bodnár Zoltán / kuratóriumi tag

1983-ban diplomáztam az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, amelynek Pénzügyi Jogi Tanszékén tanársegédként, majd adjunktusként, illetve egyetemi docensként dolgoztam. 1986-ban kandidátusi fokozatot szereztem az MTA-n. 1990 és 2010 között a Magyar Nemzeti Bank, a CIB Bank, a Nemzeti Autópálya Zrt, majd a Magyar Export Import Bank vezetője voltam. 2010 óta az ELTE ÁJK félállású egyetemi docense vagyok. Pályám során számos gazdasági társaságban és nemzetközi szervezetben töltöttem be különböző tisztségeket. Különös érdeklődést mutatok a kortárs magyar irodalom iránt, fanatikus gyűjtője vagyok a kortárs képzőművészeti alkotásoknak.

Karczubné Fodor Krisztina / koordinátor

40 éves vagyok, egy gyermek anyukája. A söriparban dolgozom értékesítési területen, a civil szféra sokáig teljesen távol állt tőlem. Először egy belvárosi gyermekklinikán dolgoztam önkéntesként, nagyon szerettem. Az Adománytaxinál szinte a megalakulása óta csapattag vagyok, egy ideje már, mint munkatárs. Egyszerűen csak teszem a dolgom, és mivel a legfontosabbak közé sorolom, az olyat, mint segítségnyújtás, egymásra figyelés, elfogadás, elhivatottság, így hamar megtaláltam a helyem ebben a nagyszerű közösségben. Ha a fentiek mellett még időm engedi, szívesen kirándulok, olvasok, tanulok.

Mátrai Ildi / önkéntes

Több, mint 10 éve önkénteskedem, sok szervezet munkájába csatlakoztam már be, és mindig az új emberekkel való ismerkedés lehetősége, a közösséghez tartozás volt a legfontosabb. Az Adománytaxinál most már az átlagnál hosszabb ideje „horgonyoztam le”, mert itt válogatottan jó fej a csapat, itt magamat adhatom. Amikor a Taxihoz csatlakoztam, akkor még a szolgáltatásszektorban dolgoztam, ügyfélkapcsolatokkal, árajánlatok készítésével foglalkoztam, és nagyon jól esett a Taxis csapattal időről időre találkozni, felszabadulni. Most már a CEU-n tanulok egy, a Taxis csapathoz hasonlóan érdeklődő és nyitott közösségben.

Csala Tünde / önkéntes

44 éves vagyok, három gyermek édesanyja. Egyedülálló anyukaként sokáig gondot okozott a kinőtt, feleslegessé vált ruhák eljuttatása a megfelelő helyre, ezért aztán nagyon megörültem, amikor rátaláltam az Adománytaxira. Először adományozóként kerültem kapcsolatba velük, aztán elkapott a hév, mentem segíteni a raktárba, begyűjtésekre és nem volt megállás. Jöttek a vidéki utak, amik azért nagyon fontosak számomra, mert látom, hogy jó helyre, valóban a rászorulókhoz kerülnek az adományok. Az utak során lehetőségünk van megismerni a mélyszegénységben élő családok mindennapjait, játszani, beszélgetni a gyerekekkel, ami rengeteg pozitív energiát ad, minden egyes alkalommal és segít meglátni a jót.

Horn András / önkéntes

Zenészként, zenetanárként dogozom immár 40 éve, és bár neveltetésem révén mindig is fogékony voltam a szegénység , a kirekesztettség problémáira, mégis csak az önkénteskedés által tapasztalhattam meg  világunk igazi mélységeit! Nem várt ajándék az életemben, hogy a segítés szándéka sok nagyszerű emberrel  hozott össze, akiknek nem munkát, hanem örömöt, egyben sehol máshol meg nem szerezhető élettapasztalatot jelent mások segítése.  Amíg erőm engedi, nagy örömmel veszek részt ebben a munkában!

Halmos Tamás / önkéntes, az alapítvány jogi képviselője

Egy Budapesten működő nemzetközi ügyvédi irodában vagyok ügyvéd, emellett az Adománytaxi Alapítvány jogi képviselője, illetve önkéntese. Az Adománytaxi tevékenysége révén tapasztaltam meg, hogy Magyarországon csupán néhány kilométer távolságra van jelen egyszerre ínség és felesleg, legyen szó, akár élelmiszerről, akár ruháról, játékról vagy egyéb dolgokról. Többek között ezért tartom remek kezdeményezésnek az Adománytaxit, mert az önkéntesek megteremtik az összeköttetést ezen a néhány kilométeren.

Kiss Anna / önkéntes

26 éves vagyok, egy ifjúsági hálózatnak dolgozom, ahol Erasmusos pályázatokon keresztül nyújtunk gyakorlati lehetőséget külföldön szakközép iskolásoknak. Az Adománytaxi önkéntese vagyok a kezdetek óta, a begyűjtésben és a raktározásban valamint a Taxituri szervezésében szoktam segítséget nyújtani. A legkedvesebb emlékem a bódvalenkei utunk volt, ahol a zord idő dacára egy meseszép faluba jutottunk el, ahol az emberek a házakra festett értékes képek ellenére, borzasztó körülmények között élnek. A kontraszt bár óriási tud lenni művészet és szegénység, falu és város között az Adománytaxi hidakat tud építeni ezek közé, ezért érzem magamat a Taxi büszke önkéntesének.

Nemes-Jeles Veronika / önkéntes

Sok éve része az életemnek az önkénteskedés, de az Adománytaxi a szívemhez legközelebb álló közeg, amiben rendszeresen tudok segíteni és nyitottak az ötleteimre, ezért is vagyok nagyon büszke rá, hogy Tomi bevett a csapatba. Úgy alakult ki, hogy az utak során általában a gyermekfoglalkozások az én feladatom, de nagyon szeretem a filmes gyártásvezetői munkám során megismert embereket is becsatornázni, így gyűjtve újabb támogatókat. Amikor vidéki útjaink után a fotók és beszámolók felkerülnek az alapítvány oldalára, mindig rengeteg megkeresést kapok olyanoktól, akik segítenének, de eddig nem találtak olyan lehetőséget, ahol ezt megtehetik – ezért is jó, hogy az Adománytaxi hidakat épít. Nagyon várom, hogy az évek során szinteket lépjünk, és egyre több mindent tudjunk eljuttatni a legleszakadtabb kistelepülésekre és még inkább képesek legyünk komplexen segíteni, akár utógondozni.